Hiszek abban, hogy az élet azért van, mert tanulnunk kell és hiszek A SORSban is! A SORSban! Ami mindig úgy alakítja a dolgokat, ahogyan lenniük kell és ahogyan a legtöbbet tanulhatunk belőlük. Én mostanában nagyon sokat tanulok és nem arra kell gondolni, hogy a könyveket bújom. Nem! Az életet tanulom. A változást tanulom! És önismeretet! És ez a legfontosabb. Mert mindig arra kell törekednünk, hogy jobb emberek legyünk. Nem állhatunk meg egy szinten! Mindig a jobbra kell törekedni! De ez csak fájdalom árán lehetséges, azt hiszem.
Fáj a változás, főleg ha úgy érezzük, elveszítünk valakit vagy valamit. De én hiszek abban, hogy ha A SORS úgy akarja, akkor úgy jó, ahogy történik, akkor ez fog elvezetni egy jobb dologhoz, aminek ára van. Jó dolog a reneszánsz. Teljes pusztítás, de utána egy jobb dolog születhet a romokból. De mindennek meg kell adni az esélyt, senki sem tudhatja, mi lesz, ki milyen lesz a jövőben.
Gondolom nyilvánvaló, hogy egy (óóó, a csudákat, A) szakítás miatt írok ilyeneket. Iszonyatosan fáj még mindig, de köszönöm A SORSnak a történteket. Jobb ember lettem, jobban megismertem magamat és tudom milyen hibákat nem fogok újra elkövetni, amiket ezerszer elkövettem már. Most ára volt sajnos. De nem csak én veszítettem, ez biztos. De remélem, semmit sem szeretnék jobban mint, hogy boldog legyen.
Hiszek abban, hogy mindennek van esélye, csak adni kell neki. Akárminek van és én meg is adom neki az esélyt! Mert a szeretet (nem ugyanaz, mint a szerelem) megvan... És meg is marad! Remélem... Ez nem fog megváltozni. De elengedem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése