Rapidrandi

Jelentkeztünk Zs-vel rapidrandira! :) Hát remélem nem lesz nagyon sokára, mert nagyon kíváncsi vagyok. Nagyon-nagyon... Mint a filmekben :) Ott persze sosem jön össze semmi éppen a rapidrandin, de ki tudja... No meg majd ezt is elmondhatom magamról, hogy voltam ilyenen... :)

Vegyes

Nincs jobb cím ennek a bejegyzésnek, mert vegyes érzéseim vannak állandóan, pontosabban egyik pillanatban boldog vagyok, a másikban tele vagyok aggodalommal sok dolog miatt... 

Boldog vagyok, mert kiszabadultam a saját börtönömből, amit én magam építettem saját magamnak. Vagy az élet, de teljesen mindegy is, mert a falak már leomlottak és könnyen átléphetőek. Át is léptem őket, bár néha, egy-egy pillanatra visszamegyek, mert nehéz megválni tőle, a börtönömtől, de gyorsan ki is ugrok újra a leomlott falak közül. Ez az ami fontos és lényeges, a többi már csak apróság.

Hát ez a második srác sem volt az igazi, de legalább neten keresztül megbizonyosodtam arról, hogy majd ha találok valakit, akkor szerelmes is tudok újra lenni. Ezért mégis megérte elütni az időt olyan sokszor netes beszélgetéssel. Megérte. Nekem... Szegényt sajnálom kicsit, mert akármit is próbál bizonygatni, eléggé rosszul eshetett neki a visszautasítás (főleg, hogy ez egy nem várt fordulat volt az előzmények tekintetében). Hát ez van. Legközelebb majd én koppanok... Ilyen az élet. De most legalább ilyenben is van részem... Bár néha inkább kihagynám, de az élet tudja mire van szükségem; mire van szükségem, hogy önmagam lehessek. 

Meg egyébként jól esik kicsit "hódítani"...

Lehet hogy hülyeség ide írni ilyeneket, de ez végül is arra van, hogy kiírjam magamból a gondolataimat és ne kavarogjanak a fejemben... Az, hogy más is el tudja olvasni, meg kicsit jobban összeszedetté tesz.

Aggodalom is van bőven, de próbálok nem agyalni ezeken annyit. Mivel ezekre próbálok nem gondolni, így most sem szedem össze őket...

Az meg, hogy vannak, akik rendszeresen a lelkembe taposnak, csak erősít és nem sokáig hagyom már, leharapom a lábukat ;) Na jó, azt nem... Viszont félre ugrok. :)

Teszt

Érdekes dolgok ezek... Minek/miért tesztelgetjük egymást? Van olyan, amit csak azért kérdezünk meg, mert kíváncsiak vagyunk mit felel a másik, de egyébként nem is fontos megkérdezni azt a valamit. Az a probléma ezzel, hogy nők és férfiak annyira másképp gondolkodnak és ebből csak félreértések kerekedhetnek ki... Aztán sértődések, összeveszések. Minek ez?

Ilyen napot???

Érdekes nap ez a mai. Nagyon kemény, az legjobb szó rá... Míg sokaknak csak az időjárás okozott nehézséget, nekem abszolút minden mozzanata a napomnak hasonló hangulatban telik eddig... Kemény! Remélem estére, éjszakára javul a helyzet!

De hát erősödni kell! :) Ezért élünk! :)

Düh

Nem tudom bejegyezni amit akarok! De dühítő! Milyen hiba? Űrlaphiba??? Mi a csuda a baj azzal a bejegyzéssel?

3.

És mégis jelentkezett... :)

Vegyes

Ma több dolog is eszembe jutott, amiről írni szeretnék: 1. miért csalódtam a kutatásban, 2. ? (most nem jut eszembe, majd pótolom...), 3. most kicsit sajnálom, hogy nem lép fel ez a srác skype-ra...

1. 

Szóval eléggé kiábrándult vagyok most éppen a "munkámmal" kapcsolatban. Erről elsősorban én tehetek, azt hiszem, nem láttam eddig teljesen tisztán, vagy csak most vagyok depressziós... Ki tudja?! Szóval az a helyzet, hogy most úgy érzem, nekem másokért kell élnem, másoknak kell segítenem valamilyen úton-módon és ehhez a kutatás túlságosan is öncélú, nem olyan világmegváltó, mint álmaimban. Öncélú, mert az ember magáért csinálja. Sokszor nem is azért vizsgál meg valamit valaki, mert valóban fontos (más dolgokhoz viszonyítva), hanem hogy tudjon mit publikálni és az elismerésért... Nem másokért, nem az emberekért, az állatokért, a Földért, hanem saját magáért.
Lényeg, hogy most per pillanat nem érzem azt, hogy nekem ezt kell csinálnom. Illetve nem csak ezt kell csinálnom, mert nem fog kielégíteni, nem fogom tudni azt gondolni életem végén, hogy volt értelme élnem...

De egyébként lehet, hogy holnap már másképp fogom gondolni és akkor ez egy felesleges eszmefuttatás lesz... Lehet, hogy most csak túl sok minden zavar az egyetemi dolgokkal kapcsoltban...

2. ?

3.

Hmmm. Nem ír, én meg sajnálom, hogy nem ír... Pedig azt hittem, nem fogom sajnálni... :( 

De erre a hétre is jutott azért egy siker. :) Egy kávéra lettem meginvitálva, szerintem nem baráti szándékkal. Csak hát túl fiatal. Úgyhogy kénytelen voltam ártalmatlanul kibújni alóla... Erről ennyit! :)

Lehet hogy lassan belekezdek a magyar Szex és Budapest rovatba. :) Nem mintha szeretném kiteregetni a magánéletem, de szeretek írni, mert megnyugtat... Ja, meg nem mintha annyi érdekes dolog történne... :)

Hehe

Szeretnéd tudni az örök nyomorúság receptjét? Íme:

a.) Gondold ki, hogy a világnak milyennek KELLENE lennie.
b.) Alkoss szabályokat arra, hogy az embereknek hogyan KELLENE viselkedniük.

Aztán, amikor a világ nem engedelmeskedik, akkor mérgelődj nagyokat!

(Andrew Matthews)

Ugye, hogy igaza van? ;) Ugye???
Pedig pont ma annyit mérgelődtem a buszon... Már megint...
Túl sok dolgon fennakadok. De nem csak én!!! ;)

Lépjünk túl azon amin nem tudunk változtatni! És tegyük jobbá azt, amit tudunk! :)

Ez az én igazságom... 

Üzenet...

"Ha valaki egynapos túrára indul, akkor bolond lenne magával vinni egy egész életre való útravalót. Akkor hát nem furcsa, hogy vannak, akik az elkövetkezendő huszonöt év összes aggodalmát magukkal hordják, és csodálkoznak, hogy az élet miért olyan nehéz? Arra vagyunk teremtve, hogy egy nap 24 órát éljünk. Nem többet."(...)
Ehhez muszáj hozzátennem, hogy az egynapos túrára is viszünk útravalót: tehát nehogy valaki félreértse, mit is jelent ez... Nem azt, hogy a pillanatnak élj! Hanem, hogy nem kell olyan problémákon rágódni, amiket úgyis csak később kell megoldanunk. Pl. én nem gondolkodok azon, hogy mi lesz a doktori után, bőven elég, ha a jelen problémáit kell megoldanom.
A jelent kéne megváltoztatnom, nem a jövőt, mert a jelen lesz a jövő.

Könnyek

“Senki sem érdemli meg könnyeidet, aki pedig megérdemli az nem fog sírásra késztetni.” (Gabriel García Marquez)

“Gyakran annak van a legnagyobb ára, amiért semmit sem kapunk. Mutathatnék neked sok mindent, amit ha megszerzünk, elfogadunk, kicsavarja kezünkből a szabadságot. A magad ura lehetnél, ha ez a sok minden nem volna a miénk… 

Vedd szemügyre mindazt, ami az őrültségbe sodorja az embert, aminek vesztét könnyekkel siratja; megtudod majd, nem a kár kellemetlen, hanem a kárról alkotott elképzelés. Hogy valami elveszett, senki sem érzi, csak rágódik rajta. Ha önmagadat birtoklod, semmit sem vesztettél el.

De hány embernek sikerül önmagát birtokolnia?” (Seneca)