Egész jó nap megint

Túl vagyok a beszámolón, kicsit kevés az adat meg minden, de meg volt és nem is volt akkora nagy égés mint lehetett volna. Aztán kellemes volt utána is. Á visszakapta az Y-t :) Nem tőlem, mástól, de ő is megkapta a maga kötözködését :D Hazafele meg beugrottam Adriennékhez és kaptam két mosolyt Olcsitól :) Aztán grimaszokat is, de a mosoly emléke erősebb :) Tök jó!!! Aztán ráadásként meg palacsintát csinált Anya, úgyhogy egy rossz szavam sem lehet a napra.

Egyszer valahára egy jó hangulatú bejegyzés!

Ez egy egész jó hétvége volt. :) Igaz, hogy az egész szombatot reggel 7től este 7ig átdolgoztam, meg ma is van rendesen dolgom még mindig, de legalább haladtam vele és tegnap este is kutyáztam meg néztem egy jó filmet, ma meg jó volt és kész ;) :D :) Most meg spenótot fogok enni :P
Holnap meg túl leszek a beszámolón! Éljen! :) Aztán Helsinki, aztán Hajdúszoboszló-mintázás, aztán mintázás-mérés, aztán cikk,cikk,cikk (vagy az előbb!!!)! :) Na meg Balaton, Eger :)

:( :D :P

Ez is egy hülye nap volt. :(

Idegölő...

Reggel is autó-variálás, délután Á belekötött a nyomtatott Y-omba (hihetetlen nem? ez már a nevetségesség szintje :D mert egyébként tényleg fordítva írom, de ezért azt mondani, hogy legalább ebben idomuljak a környezetemhez! na azt nem :P), délután megint autó-variálás, aztán meg a spanyol is rosszul ment, mert arra sem tudtam felkészülni. És miért nem? Mert hülye vagyok, mert rágódom. Kész passz. Na de azért a tegnap sokat segített rajtam. Beszélgetni kell, az segít rajtam mindig: ha beszélhetek és valaki meghallgat. Tegnap 4-en is meghallgattak, de a 4 közül egy indított el vissza a lejtőn.

Na most már csak dolgozni kell :) Remélem már tudok is... Hisz a mai napom rossz mozzanatait is kiírtam már magamból, úgyhogy hajrá! :)

Elég!!!

Na szóval! Elegem van! Nagyon sok mindenből!

1. Apa titkolózásai

2. Anya kioktatásai és csúnya nézései meg undok hangnemjei aztán visszaszólás utáni vízfelkapásai

3. Kata-HÁk páros (ma nem volt semmi, ezt csak általánosan)

4. Hülye emberek

És főleg:

5. Hülye Zsuzsi, aki nem képes már összejönni valakivel. Kell nekem ennyit válogatni és főleg: rágódni! Na de most kinéztem valakit. Csak ez nekem sosem ment, a "flörtölés" vagy ilyesmi... :( Mert tök gáz ha nem vevő rá. De most akkor is!!!

Viszont örülök most:
1. Fent megfogalmazott elhatározásnak...
2. Van valaki akivel diszkutálhatok a toronról :) :) :) Tök jó! :)

Ilyen egy pocsék napot!

Igazából nem volt annyira katasztrofális, csak annyira rossz a kedvem és nincs, aki megnyugtasson, megszeretgessen. Ma volt, aki tök undok volt velem és nem igaz már, hogy nem hívhatok fel ilyenkor senkit és este nem bújhatok oda ilyenkor senkihez. Elegem van ebből! Szóval a májust is így zárom, még "ígyebbül", mint az előző egy-két hónapot :'(, mert ez most egy nagyon ilyen napnak sikeredett...

Csak, hogy május se maradjon ki ;)

Jó kis hónap volt ez a május, majdnem a felét Németországban töltöttem egy nyári iskolán, ahol annyi, de annyi mindent tanultam :) De előtte sem volt unalmas... Már megint "pasiügy"! :D Vagyis a nagy semmi! Na jó, volt valaki, akivel azon a híres nevezetes egri terepen találkoztam, BME-n doktorandusz és ott méricskél ő is... Szóval utána "felvett iwiw-en" és üzenetet is írt és én meg válaszoltam. :) Leveleztünk, leveleztünk míg végre megbeszéltünk egy ebédet, aztán következő nap egy borfesztivált, amik közül egyik sem volt olyan nagyon borzalmas, de nem nem nem... Ez van. Aztán lehet, hogy ő sem volt olyan lelkes, ki tudja, de mégis ő írt utoljára is üzenetet, szóval mégiscsak "én adtam kosarat". Na mondjuk egyszer sem hívott meg semmire, aztán ez is ki tudja miért volt, sok oka lehetett. Na de ez nem annyira fontos, mint a nyári iskola!!! :D Fontos lenne, ha végre már lett volna valami, de most sem. Most meg hazajövök és zajlik az élet tovább, mindenkivel zajlik, zajlik... Csak lenne már mindenkinek jó!

Június is jó lesz! Doktori beszámoló, aztán 9 nap Helsinki! :D 4-4 fel és leszállás repülővel! :D Remélem fly ash nélkül... A gyorsítás a legjobb, kocsiban is azt szeretem legjobban :D Na meg olyan szép fentről! Most már csinálok képeket is, az biztos. :) De ez május még...

Már jártam Magyarország mindhárom atomreaktoránál. És hol van a KFKI? Ki tudja? Budakeszi és Budaörs között és a természeti értékek között ott csücsül a reaktor. :) Ma tutin odaözönlene a greenpeace, ha most akarnák megépíteni. Mert mindenki attól fél, amit nem ismer. A nyári iskolán volt egy előadás és néhány videó a radioaktivitás történetéről. Volt pl. rádiumos fogkrém, reklám: RADIOAKTÍV FOGKRÉM! Hú, de jó! :D Na "duck and cover" már ebben a hónapban! ;)

Ha nem érted, nézd meg:

http://www.youtube.com/watch?v=IKqXu-5jw60 

Kicsit hosszú, de nagyon imádom! Ki gondolta volna, hogy ennyire mindennapi volt a robbantgatás...

Hétvége

Hétvégén Egerben voltunk mérni, mintázni. TU-val többet nem akarok terepre menni. Sietteti az embert és én nagyon fel tudom ilyenkor húzni magam. Most már eljutottam odáig, hogy nem idegesítem annyira magam, majd várnak rám, kész, pont. Vagy megcsinálja más. Lassú vagyok és kész. Nyugodtan tudok csak akármit is csinálni normálisan. Egy éve már direkt nem idegesítem magam, legyen más ideges. Csak megjegyzéseket ne!

Pont ez az, néha nem értem a megjegyzéseit sem: "Z hova megy a holminkkal? El ne vigye..." Áhhh! 

Meg azért marhára rosszul esett, hogy amikor kiszálltunk a kocsiból akkor "Látszik ki dolgozott, vannak akik fehérek maradtak..." Néz rám. Később majdnem sírva fakadtam. Akkor is ha csak poénnak szánta, marhára nem volt vicces. Volt már jobb a közérzetem is, inkább otthon maradtam volna, marhára el is fáradtam és akkor tessék, értsd az ilyen poénokat, ha az volt egyáltalán.

Megyek haza, Széna téren meg egy bácsi hozott ki a sodromból, nagyon-nagyon, na ott elsírtam magam. Le sem írom, mert csak megint felhúzom magam. De nénik megpróbáltak vigasztalni legalább, az jól esett. Aranyosak voltak...

Úgyhogy a vasárnap délután nagyon szuper volt.

Ma meg jön a többi, lassan készülődni kell...

Hangulat

Nincs a legjobb kedvem éppen. Fizikailag sem érzem magam tökéletesen, marhaságot is álmodtam, meg egyébként is túl sok minden idegesít és nem tudom egyiket sem befejezve, lezárva magam mögött hagyni. Ez a vulkán is idegesít, persze, hogy akkor kell a légiközlekedést kiszámíthatatlanná tennie, amikor életem 2. és 3. repülőútjára készülök. Hát ez van, majd lesz valahogy, de attól még örülnöm nem kell...

Már megint úgy érzem, hogy egy helyben toporgok... Se előre, se hátra.

Hétvégén meg megyünk Egerbe mérni, mintát gyűjteni. Most ahhoz sincs túl sok kedvem... Inkább nyaralni kéne elmenni már. Rosszul csinálom, mindig mindent csak tologatok... Hétköznap kéne megcsinálni, amit akarok, a hétvégén meg elvből nem csinálni semmit, ami az egyetemmel kapcsolatos. Mert így állandóan ott lebeg és már kezdem néha utálni, mert egy perc nyugtom sincs tőle... Csak a hétvégék is elég üresek így is, úgy is.

Na ez most a letargikus hangulatom... De remélhetőleg elmúlik hamar, ha emberek közé megyek.

:-) -> :-(

Zenés tartásjavító tornán voltam (gyógytorna), nagyon jó. Vidám és mindenhol megdolgoztatja az izmokat is és a hátfájásomnak is nagyon jót tesz... Meg a testmozgás egyébként is felvidítja az embert. Ez tuti! :-) Barátnőim társaságát is élvezhettem, így jó kedvvel szálltam fel a buszra.

Láttam A régi barátnőjét, R-t, akiről mindig is azt gondoltam, hogy talán sosincs jó kedve, mindig kicsit mélabús, búskomor. Igazán jókedvűnek szerintem sosem láttam és akárhányszor beszéltem vele, mindig csak panaszt hallottam. Mindig! (Megjegyzem, hogy más ilyennel is találkoztam már, csak ő pont egy előadás közepén zúdította rám a volt barátjával és az egyetemmel kapcsolatos gondolatokat úgy, hogy előtte kb. egyszer beszéltem vele és én marhára szívesen végighallgatom, csak nem akkor mikor figyelni szeretnék...)

Szóval most a 45 perces buszozás alatt is problémahegyeket hallgattam, meg panaszáradatot [mennyit tanul!!! (se kedden, se csütörtökön nem kell bemennie...) stb.], meg szerencsétlenséget stb., stb., stb. Rossz kedvem is lett a végére. 

Szóval konklúzió: vannak ilyen emberek, akik mindig csak panaszkodni tudnak... Igazából én általában kerülöm őket, néha van kivétel, pl. ma este is én ültem mellé, de ebből nem csinálok rendszert. Igazából nem értem egyszerűen, hogy ez miért jó nekik. Ha van valakinek tippje, akkor várom a megjegyzések között.

Jó, hát lehet, hogy jó valakire ráömleszteni és akkor megkönnyebbülnek, de akkor nekik vagy csak rossz napjaik vannak, vagy mindig én fogom ki... Na jól van, megyek aludni inkább, hogy holnap izomlázzal kelhessek ki az ágyból. :-)

Durva :)

Egyik hajnalban kapok egy SMS-t. Majd a végén írom le, mit pontosan, mert magyarázat nélkül még durvább, mint valójában...
Na most ugye volt az a gyerek, aki véletlen írt SMS-t kb. másfél hete és vannak obszcén népdalaink... Na ez a gyerek éjjel ráfeküdt a telefonjára és egy elmentett obszcén népdalnak a szövegét (mert zenél, muzsikál és gondolom eléggé közel áll a népdalokhoz, így az obszcén népdalokhoz is és valamiért elmentette...) átküldte nekem reggel negyed 7-kor. Észre sem vette én meg csak lestem, hogy mi a csuda van már, mert akkor még nem tudtam hogy népdal... Meg ha tudtam volna, akkor sem biztos, hogy egyből arra gondolok, hogy véletlen volt.
Igazából most csak az érdekesség kedvéért, vannak ilyen népdalaink, nagyon durva!!! És következik:

"Szép a pina, mert fekete,
Jézus Krisztus teremtette.
Lökött bele szilvamagot,
Köréje meg prémet rakott."

:D Ezen csak nevetni lehet!

Magyarázat

Leszögezném, hogy nem ezekkel a blogra írt dolgokkal van tele a kis buksim mindig. Kiírom magamból és kész... Pont ezért kezdtem el ezt írni, hogy leírjam, tisztázzam magamban mit is gondolok, mi is van és tovább tudjak lépni, ne rágódjak valamin napokig. Ezért van az, hogy magamnak írom ezt a blogot és aki olvassa, az meg lehet hogy elgondolkodik vagy nem, ahogy jól esik. Nem hinném, hogy sok értelme lehet ezt olvasni, de nem baj... Lehet hogy valami kis gondolatfoszlány segít valakinek éppen valamiben... A helyzetjelentések is inkább magamnak szólnak, összefoglalom ami történt. Na szóval, aki éppen most tévedt ide, annak annyit, hogy nem érdemes ezt olvasni :)

Optimizmus vs. pesszimizmus

Alapvetően nem vagyok egy optimista ember, viszont azt vettem észre, ha úgy állok valamihez, hogy minden oké lesz, akkor be is jön, még akkor is ha nem rajtam múlik, viszont ha már előre csalódott vagyok, akkor az is bejön... Ennek persze nem örülök. Ez van...

Hát, sztem nem titok, hogy fenekestül fordult fel az életem vagy inkább az elképzelt jövőm nem olyan régen... Igazából ezt is úgy sikerült átvészelni, hogy sokszor direkt csak a jó oldalát próbáltam magamba sulykolni. Hát nem ment/megy olyan könnyen mindig... De most mit kéne tenni? Legyek öngyilkos? Akkor is vannak szép dolgok az életben! :) Pl. rájöttem, mennyi igaz barátom van. Hihetetlen mennyi! :) Ráadásul még olyan fiatal vagyok, annyi lehetőségem van, úgy élhetem az életem, ahogy én döntök: optimistán vagy pesszimistán... Na persze vannak időszakok az ember életében, amikor semminek nem tud örülni, ezeket át kell vészelni, de nem lehet ez az állandó állapot! Szerintem ezek nem is múlnak el maguktól, tenni kell érte. "Segíts magadon és az Isten is megsegít".

Na egyébként meg lehet hogy néha szemellenzős vagyok... Nem lehet mindig minden problémát a vállunkon viselni, ha meg nem tudok tenni semmit, akkor megpróbálok nem foglalkozni vele. De visszatérve az optimizmushoz: mindig, mindenhol, mindenkinek, minden sikerül :)

Tatiosz szerint: "Ne gondolj a rosszra, mert a mélybe taszít. A jó gondolat ajándék, szárnyalás, magasba vágyódás - felemelkedés."

Zuhanás

Amikor azt hiszed, hogy már meggyógyultál, akkor esel vagy akkor rántanak vissza és csak zuhansz addig, amíg meg nem kapaszkodsz. Vagy földet nem érsz, de az már vég... Elmegyógyintézet vagy börtön vagy valami hasonló.

Nehéz megkapaszkodni és nem sok mindenbe lehet, de van néhány kiálló gyökér és szép lassan még vissza is lehet mászni, ha nagyon erőlködsz. De a gravitáció megmarad és küzdeni kell ellene akkor is, amikor már fent vagy, kijutottál a szakadékból. 

Ez az önkontroll, amire nagy szüksége van mindenkinek mert senki nem élhet önmagáért való küzdelem nélkül...

Egyébként meg olyan hülye vagyok, mert magamnak csinálom mindig a lelki problémákat... Mindig magamnak! 

Summer School, May 9-21

I am going to learn about the following topics:

• Introduction into the Physics School Programme and Goals
• Why do our countries need radiation protection research and scientists?
• The roles of the NGOs ICRU and ICRP in radiation protection since 1925
• Radiation protection aspects at the Large Hadron Collider, CERN: Examples of applied radiation protection problems and solutions
• How to quantify a "biologically weighted/effective dose" - problems and attempts to solve them
• Ionizing radiations: particles, fields and their characteristica
• Radioactivity : decay types and their radiological characteristica
• Interactions of ionizing radiations: photons
• Interactions of ionizing radiations: electrons
• Interactions of ionizing radiations: fast ions
• Interactions of ionizing radiations: neutrons
• Simulation of charged particle tracks: definitions, principles, concepts
• Simulation of charged particle tracks: track structure characteristics
• Simulation of track effects on complex biological targets
• Simulation of biochemical repair processes in complex biological targets
• Natural radiation exposure
• Cosmic ray exposures in air crafts
• Radon exposure in the environment, at home and at work
• Real time measurements of Radon: Problems and solutions
• Thoron in the environment and at home
• Thoron measurements in a model home
• Radioactive aerosol particle size distribution and their health consequences
• Deposition and resuspension of radionuclides
• Measurement concepts and dosimetry of radiation fields
• Measurement methods of photons and neutrons
• Measurements concepts of radionuclides in food, environmental samples
• Statistical aspects of radiation measurements
• Internal dosimetry after inhalation of radionuclides
• Internal dosimetry after ingestion of radionuclides
• Area dosimetry in radiation fields
• Personal dosimetry in radiation fields and record keeping
• Calibration and testing of measurement instruments in Primary Labs
• Specification of irradiation conditions in radiation biology publications - new ICRU recommendations
• Long-lived radionuclides in the environment: From the early solar system to the history of man
• History of radioactivity: from euphoria to radiophobia
• Radio-ecological models for the migration of radionuclides in the environment and in food chains
• Applications of radioecological models, e.g. reactor accidents, dirty bombs
• Environmental distributions of H-3, C-14, I-129 and Cl-36
• Environmental radioactivity in minerals, glasses and in products
• GUM - How to specify uncertainty in radiation measurements?
• Use of ionizing radiation in medical diagnostics
• Modern methods of X-ray imaging
• Radiation exposures of patients and staff in medicine
• Possibilities to reduce diagnostic radiation exposures
• Modern methods of imaging in nuclear medicine
• Radiation therapy: several strategies to cure cancer
• Modern aspects of 4D-ion radiation therapy
• Modelling basic radiation action in ion therapy
• Radiation Epidemiology
• Increased Childhood leukaemia rates around nuclear power stations?
• Aspects to be considered in analysis of low dose health effect data
• Biological objects useful for retrospective dosimetry
• Molecular radiation actions on DNA
• Repair processes after radiation damage to DNA
• Modelling radiation action on complex systems
• Systems Biology approaches to model the cellular metabolism and disturbances
• Systems Biology approaches to model the cell cycle
• International activities aiming at modelling processes in complex adaptive systems
• Somatic radiation effects in animals
• Which Genes play which roles in radiation carcinogenesis?
• Selected exercises, questions and answers on "Effects"
• Low dose radiation effects on living organisms: just the same as at high doses but with lower probability?
• Modern nanotechnology methods in biology
• The 1 Million Euro question: which experiment should be done to proof/dis-proof any serious health effect of low dose exposures to man?
• The important end of the story: transport, management and storage of radioactive waste
• Exercises, discussions and summary on open questions regarding "Radiation Exposure" and "Radiation Effects"

:D :D :D :D :D :D :D :D :D :D :D :D :D :D :D :D :D :D :D :D :D :D :D :D :D :D :D :D :D :D :D :D :D :D :D :D

Ez egy vicc folytatással :D

Délután kapok egy SMS-t: "Szia. Esetleg találkozhatnánk valamikor a héten. Üdv. É. Á."

Visszaírom neki: "Szia. Sajnos nem tudom ki vagy és honnan ismersz. Üdv. Sz. Zs"

És a többi SMS:

É. Á.: Bocsi, félrement az SMS

Néhány órával később:

É. Á.: Akkor holnap összefutunk szépleány?

Sz. Zs.: Már megint félrement. Egyébként legközelebb meg inkább hívd fel szerintem ;)

É. Á.: Akkor nem veled találkoztam táncházban kedden? Te mennyi idős vagy? Legalább Bp-en laksz? Én 20 vagyok, P-n lakom.

Sz. Zs.: Nem velem találkoztál és sajnos 24 vagyok. Ez van. ;) Egyébként közel lakom Bp-hez, de pont tegnap fogadtam meg, hogy több vakrandit nem nagyon vállalok. :) Aranyos vagy egyébként, hisz már kétszer is randizni hívtál :D

É. Á.: Nem kell ennek vakrandinak lenni. Fent vagyok iwiw-en és vannak aktfotók is rólam meg minden. Még egy néhány napig SMS-ezgetünk és megismerjük egymást.

.

.

.

Még folytatódott az SMS váltás, de az már nem annyira érdekes. Lényeg, hogy túl fiatal, de a legjobban kifejező szó, amit gondolok róla: "édes fiú". Ezek az aktfotók! :D Kicsit mackós gyerek és egy nagybőgő mögött pózol meztelenül, hát megfogott valami benne :) És még kicsit rámenős is és nem adta fel, annak ellenére, amiket írtam neki... Úgyhogy lehet, hogy összefutok vele, hisz innen a második faluban lakik, mint kiderült.

Horgászat

Hát marhára tetszik a horgászat! :)

Elvittem Anya felszerelését, kicsit hiányosra sikeredett (legalábbis tanítóm szerint), de azért a bot nagyon tetszett... Megtanultam bedobni :) Halat fogni nem tudok, mert egész nap egyetlen kapás sem volt, de a bedobás már megy, azt volt alkalmam gyakorolni, mert mindig kifújta a szél.

Ha úgy nézzük, hogy randi volt, akkor nem mondanám valami sikeresnek, de ha úgy, hogy kellemesen eltöltöttem a napot és picikét megtanultam horgászni akkor az volt... :) Egyébként is így mentem, inkább a horgászat miatt :) Hihetetlen, hogy tetszik, majd járok Anyával később :)

A randi részével kapcsolatban meg: legalább majd mehetek Zs-vel nyugodtan rapidrandizni, ha szólnak már végre :)

Csak most megint olyan helyzetbe hoztam magam, hogy visszautasítani kell. De úúútálom! Áhhh!

OFKD, Spanyol, Öregdiák, Horgászat

A hét elején volt ugye az OFKD (Országos Környezettudományi Diákkonferencia) Sopronban. A lányaimra olyan büszke voltam! :) Nagyon jó előadást tartottak és ugyan nem kaptak semmilyen díjat, azért is mert K zsebelt be majdnem mindent (kétséges, hogy pusztán munkáinak szakmai értéke miatt), de nagyon sok munkám volt abban, hogy ennyi mindent megértettek és megtanultak és megérte... :)

Spanyol mostantól egyedül, így mindenki megnyugodhat... Na ezzel kapcsolatban vannak még gondolataim, de most ezeket megtartom magamnak ;) Bár semmi különös...

Ma öregdiák tali a gimimben :) De jó lesz látni őket. :)

Holnap meg megtanulok horgászni, legalábbis remélem. :) Randi féle megint, de ha nem lesz az igazi, akkor legalább majd remélem továbbadhatom a tudásom Anyának és végre használhatja majd a felszerelését. Már elég régóta pihen a szekrényben. De talán..., mert normálisabbnak tűnik mint az előző jelölt, mert hát már rájöttem, hogy nem teljesen volt 100as... Sértődős is... Na ezt ne!!! 

Rapidrandi

Jelentkeztünk Zs-vel rapidrandira! :) Hát remélem nem lesz nagyon sokára, mert nagyon kíváncsi vagyok. Nagyon-nagyon... Mint a filmekben :) Ott persze sosem jön össze semmi éppen a rapidrandin, de ki tudja... No meg majd ezt is elmondhatom magamról, hogy voltam ilyenen... :)

Vegyes

Nincs jobb cím ennek a bejegyzésnek, mert vegyes érzéseim vannak állandóan, pontosabban egyik pillanatban boldog vagyok, a másikban tele vagyok aggodalommal sok dolog miatt... 

Boldog vagyok, mert kiszabadultam a saját börtönömből, amit én magam építettem saját magamnak. Vagy az élet, de teljesen mindegy is, mert a falak már leomlottak és könnyen átléphetőek. Át is léptem őket, bár néha, egy-egy pillanatra visszamegyek, mert nehéz megválni tőle, a börtönömtől, de gyorsan ki is ugrok újra a leomlott falak közül. Ez az ami fontos és lényeges, a többi már csak apróság.

Hát ez a második srác sem volt az igazi, de legalább neten keresztül megbizonyosodtam arról, hogy majd ha találok valakit, akkor szerelmes is tudok újra lenni. Ezért mégis megérte elütni az időt olyan sokszor netes beszélgetéssel. Megérte. Nekem... Szegényt sajnálom kicsit, mert akármit is próbál bizonygatni, eléggé rosszul eshetett neki a visszautasítás (főleg, hogy ez egy nem várt fordulat volt az előzmények tekintetében). Hát ez van. Legközelebb majd én koppanok... Ilyen az élet. De most legalább ilyenben is van részem... Bár néha inkább kihagynám, de az élet tudja mire van szükségem; mire van szükségem, hogy önmagam lehessek. 

Meg egyébként jól esik kicsit "hódítani"...

Lehet hogy hülyeség ide írni ilyeneket, de ez végül is arra van, hogy kiírjam magamból a gondolataimat és ne kavarogjanak a fejemben... Az, hogy más is el tudja olvasni, meg kicsit jobban összeszedetté tesz.

Aggodalom is van bőven, de próbálok nem agyalni ezeken annyit. Mivel ezekre próbálok nem gondolni, így most sem szedem össze őket...

Az meg, hogy vannak, akik rendszeresen a lelkembe taposnak, csak erősít és nem sokáig hagyom már, leharapom a lábukat ;) Na jó, azt nem... Viszont félre ugrok. :)

Teszt

Érdekes dolgok ezek... Minek/miért tesztelgetjük egymást? Van olyan, amit csak azért kérdezünk meg, mert kíváncsiak vagyunk mit felel a másik, de egyébként nem is fontos megkérdezni azt a valamit. Az a probléma ezzel, hogy nők és férfiak annyira másképp gondolkodnak és ebből csak félreértések kerekedhetnek ki... Aztán sértődések, összeveszések. Minek ez?

Ilyen napot???

Érdekes nap ez a mai. Nagyon kemény, az legjobb szó rá... Míg sokaknak csak az időjárás okozott nehézséget, nekem abszolút minden mozzanata a napomnak hasonló hangulatban telik eddig... Kemény! Remélem estére, éjszakára javul a helyzet!

De hát erősödni kell! :) Ezért élünk! :)

Düh

Nem tudom bejegyezni amit akarok! De dühítő! Milyen hiba? Űrlaphiba??? Mi a csuda a baj azzal a bejegyzéssel?

3.

És mégis jelentkezett... :)

Vegyes

Ma több dolog is eszembe jutott, amiről írni szeretnék: 1. miért csalódtam a kutatásban, 2. ? (most nem jut eszembe, majd pótolom...), 3. most kicsit sajnálom, hogy nem lép fel ez a srác skype-ra...

1. 

Szóval eléggé kiábrándult vagyok most éppen a "munkámmal" kapcsolatban. Erről elsősorban én tehetek, azt hiszem, nem láttam eddig teljesen tisztán, vagy csak most vagyok depressziós... Ki tudja?! Szóval az a helyzet, hogy most úgy érzem, nekem másokért kell élnem, másoknak kell segítenem valamilyen úton-módon és ehhez a kutatás túlságosan is öncélú, nem olyan világmegváltó, mint álmaimban. Öncélú, mert az ember magáért csinálja. Sokszor nem is azért vizsgál meg valamit valaki, mert valóban fontos (más dolgokhoz viszonyítva), hanem hogy tudjon mit publikálni és az elismerésért... Nem másokért, nem az emberekért, az állatokért, a Földért, hanem saját magáért.
Lényeg, hogy most per pillanat nem érzem azt, hogy nekem ezt kell csinálnom. Illetve nem csak ezt kell csinálnom, mert nem fog kielégíteni, nem fogom tudni azt gondolni életem végén, hogy volt értelme élnem...

De egyébként lehet, hogy holnap már másképp fogom gondolni és akkor ez egy felesleges eszmefuttatás lesz... Lehet, hogy most csak túl sok minden zavar az egyetemi dolgokkal kapcsoltban...

2. ?

3.

Hmmm. Nem ír, én meg sajnálom, hogy nem ír... Pedig azt hittem, nem fogom sajnálni... :( 

De erre a hétre is jutott azért egy siker. :) Egy kávéra lettem meginvitálva, szerintem nem baráti szándékkal. Csak hát túl fiatal. Úgyhogy kénytelen voltam ártalmatlanul kibújni alóla... Erről ennyit! :)

Lehet hogy lassan belekezdek a magyar Szex és Budapest rovatba. :) Nem mintha szeretném kiteregetni a magánéletem, de szeretek írni, mert megnyugtat... Ja, meg nem mintha annyi érdekes dolog történne... :)

Hehe

Szeretnéd tudni az örök nyomorúság receptjét? Íme:

a.) Gondold ki, hogy a világnak milyennek KELLENE lennie.
b.) Alkoss szabályokat arra, hogy az embereknek hogyan KELLENE viselkedniük.

Aztán, amikor a világ nem engedelmeskedik, akkor mérgelődj nagyokat!

(Andrew Matthews)

Ugye, hogy igaza van? ;) Ugye???
Pedig pont ma annyit mérgelődtem a buszon... Már megint...
Túl sok dolgon fennakadok. De nem csak én!!! ;)

Lépjünk túl azon amin nem tudunk változtatni! És tegyük jobbá azt, amit tudunk! :)

Ez az én igazságom... 

Üzenet...

"Ha valaki egynapos túrára indul, akkor bolond lenne magával vinni egy egész életre való útravalót. Akkor hát nem furcsa, hogy vannak, akik az elkövetkezendő huszonöt év összes aggodalmát magukkal hordják, és csodálkoznak, hogy az élet miért olyan nehéz? Arra vagyunk teremtve, hogy egy nap 24 órát éljünk. Nem többet."(...)
Ehhez muszáj hozzátennem, hogy az egynapos túrára is viszünk útravalót: tehát nehogy valaki félreértse, mit is jelent ez... Nem azt, hogy a pillanatnak élj! Hanem, hogy nem kell olyan problémákon rágódni, amiket úgyis csak később kell megoldanunk. Pl. én nem gondolkodok azon, hogy mi lesz a doktori után, bőven elég, ha a jelen problémáit kell megoldanom.
A jelent kéne megváltoztatnom, nem a jövőt, mert a jelen lesz a jövő.

Könnyek

“Senki sem érdemli meg könnyeidet, aki pedig megérdemli az nem fog sírásra késztetni.” (Gabriel García Marquez)

“Gyakran annak van a legnagyobb ára, amiért semmit sem kapunk. Mutathatnék neked sok mindent, amit ha megszerzünk, elfogadunk, kicsavarja kezünkből a szabadságot. A magad ura lehetnél, ha ez a sok minden nem volna a miénk… 

Vedd szemügyre mindazt, ami az őrültségbe sodorja az embert, aminek vesztét könnyekkel siratja; megtudod majd, nem a kár kellemetlen, hanem a kárról alkotott elképzelés. Hogy valami elveszett, senki sem érzi, csak rágódik rajta. Ha önmagadat birtoklod, semmit sem vesztettél el.

De hány embernek sikerül önmagát birtokolnia?” (Seneca)

Fürdőzés

Találkozó lemondva (általam) utolsó pillanat előtt fél órával... Kb. leharaptam volna a fejét az első idegesítő dolog miatt az egész napos idegölő nyomtatás után. Helyette beugrottam Adriennékhez 1 órára és sokkal jobban éreztem ott magam, mint elviselni a fura pillantásokat, hogy én csocsózni szeretnék teázás helyett. Az tuti, hogy nem nőies, de hát szoknyát sem vettem...

Nem értem egyébként, hogy majdnem mindenki kiakadt, hogy második találkozóra termálfürdőbe akartam menni... Amiből persze végül nem lett semmi, szerencsére. 

Miért járunk ilyen fürdőruhákban vadidegen emberek között és miért gondolja mindenki azt, hogy "korai lett volna úgymond megmutatnom magam" valakinek, akit - úgy gondoltam - lehet, hogy érdemes kicsit jobban megismerni. Még azt is megkaptam, hogy nem is biztos, hogy annyira fura volt a szoknyás kérés ezek után. Itt tenném hozzá, hogy biztos, hogy ő ahhoz van szokva a munkahelyén, hogy a nők szoknyában járnak, meg a nők azok nők, akiken segíteni kell stb. Vagy legalábbis ezt várja el. Az ilyen típusú ember hogyan viselné el, ha előkapom a bicskám és a csavarhúzóval szétszedem a számítógépet, mert hangos? Hát én meg nem akarok elesett lenni. Meg nem akarok megváltozni gyökeresen, kicsi változásról szó lehet, de gyökeresről semmiképpen! Egyébként lehet, hogy csak valami olyan helyre akart menni, ahol csak szoknyában engedik be a nőket, de teljesen mindegy, mert nem ez volt az egyetlen problémám...

Tehát a konklúzióm most az akar lenni, hogy nem értem az embereket, egytől egyig mindenki fennakadt a termálfürdős ötletemen: "mindenki bolond, csak én vagyok helikopter". ;)

Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke (Firenze, 1984. 10. 12.)

Egyik olaszóra sodrán,

Ím a kérdés felmerült:

Hogy milyen nyelv ez a magyar,

Európába hogy került?

Elmeséltem, ahogy tudtam,

Mire képes a magyar.

Elmondtam, hogy sok, sok rag van,

S hogy némelyik mit takar,

És a szókincsben mi rejlik,

A rengeteg árnyalat,

Példaként vegyük csak itt:

Ember, állat hogy halad?

Elmondtam, hogy mikor járunk,

Mikor mondom, hogy megyek.

Részeg, hogy dülöngél nálunk,

S milyen, ha csak lépdelek. 

Miért mondom, hogy botorkál

Gyalogol, vagy kódorog,

S a sétáló szerelmes pár,

Miért éppen andalog?

A vaddisznó, hogy ha rohan,

Nem üget, de csörtet – és

Bár alakra majdnem olyan

Miért más a törtetés?

Mondtam volna még azt is hát,

Aki fut, miért nem lohol?

Miért nem vág, ki mezőn átvág,

De tán vágtat valahol.

Aki tipeg, miért nem libeg,

S ez épp úgy nem lebegés, --

Minthogy nem csak sánta biceg,

S hebegés nem rebegés!

Mit tesz a ló, ha poroszkál,

Vagy pedig, ha vágtázik?

És a kuvasz, ha somfordál,

Avagy akár bóklászik.

Lábát szedi, a ki kitér,

A riadt őz elszökell.

Nem ront be az, aki betér . . .

Más nyelven, hogy mondjam el?

Jó lett volna szemléltetni,

Botladozó, mint halad,

Avagy milyen őgyelegni?

Egy szó – egy kép – egy zamat!

Aki „slattyog”, miért nem „lófrál”?

Száguldó hová szalad?

Ki vánszorog, miért nem kószál?

S aki kullog, hol marad?

Bandukoló miért nem baktat?

És ha motyog, mit kotyog,

Aki koslat, avagy kaptat,

Avagy császkál és totyog?

Nem csak árnyék, aki suhan,

S nem csak a jármű robog,

Nem csak az áradat rohan,

S nem csak a kocsi kocog.

Aki cselleng, nem csatangol,

Ki „beslisszol” elinal,

Nem „battyog” az, ki bitangol,

Ha mégis: a mese csal!

Hogy a kutya lopakodik,

Sompolyog, majd meglapul,

S ha ráförmedsz, elkotródik.

Hogy mondjam ezt olaszul?

Másik, erre settenkedik,

Sündörög, majd elterül.

Ráripakodsz, elódalog,

Hogy mondjam ezt németül?

Egy csavargó itt kóborol,

Lézeng, ődöng, csavarog,

Lődörög, majd elvándorol,

S többé már nem zavarog.

Ám egy másik itt tekereg,

-- Elárulja kósza nesz –

Itt kóvályog, itt ténfereg. . .

Franciául, hogy van ez?

S hogy a tömeg miért özönlik,

Mikor tódul, vagy vonul,

Vagy hömpölyög, s még sem ömlik,

Hogy mondjam ezt angolul?

Aki surran, miért nem oson,

Vagy miért nem lépeget?

Mindezt csak magyarul tudom,

S tán csak magyarul lehet. . .!

Hibák (nem az enyémek kivételesen)

Miért akarja valaki kierőszakolni, hogy tetszeni akarjak neki? Nálam rossz fába vágta a fejszéjét... Nem hiszem, hogy valaha is hagyni fogom, hogy megmondják nekem, mit-hogyan csináljak. Senkinek sem hagytam eddig sem, ezután sem fogom.

Menjek szoknyában! Második találkozóra ilyen igények! El sem hiszem, hogy van ilyen!!! Jól van, nekem is vannak elvárásaim, de hát ez olyan mintha már most meg akarna változtatni! Nem mintha nem lennék képes változni, de ezt nekem kell akarnom, nem másnak! Ráadásul megírtam neki, hogy elég bizonytalan vagyok és erre meg egyáltalán nem is reagált. Ennyire kétségbeesett? Vagy mi a csuda?

Meg egyébként sem szeretem, hogy ha az utolsó pillanatban változtatja meg valaki a programot, főleg ilyen indokkal, hogy messze van a fürdő! Messze van, ja... A kori pálya is messze van? Akkor ne is menjünk korizni, meg sehova sem! A fitnesz terem is messze van, sőt, mi van a legmesszebb? Az ELTE!

Szóval nem nagy jövője van a kapcsolatunknak, de majd lesz másik! ;) Jobb! :)

Örvény

Annyira kavarognak a fejemben a gondolatok... Felébredtem, már 8:20 körül és egy órát elmélkedtem az ágyban úgy, hogy észre sem vettem, mennyi idő telt el... Meglepődtem, mikor legközelebb az órára pillantottam.

Az emberi kapcsolatok bonyolultságán gondolkodtam. Hihetetlen, mennyire bonyolult lény az ember, mennyire bonyolult lelke van... Akarok majd írni erről egy bejegyzést, csak most várnak egy korai húsleves ebédre...

Önmagam keresése

Úgy érzem, valamikor - már elég régen - elvesztettem önmagam. Most meg kell találnom... De jó úton vagyok, úgy érzem... :) És ha egyszer megtalálom, már sosem fogom újra elveszíteni, mert tudom, mire kell vigyáznom.

Ez egyébként kicsit furcsa... Vízöntő vagyok és ez nem jellemző a vízöntőkre, akik öntörvényűek, lázadóak és nem adják fel a szabadságukat. Valami megkavart? Biztos az oroszlán aszcendensem, bár ez sem stimmel... Bár vannak egyéb hatások is, ha a részletes elemzést nézem meg, de alapvetően vízöntő maradok akkor is. Ezen kár agyalni, olyan vagyok amilyen. :)

Bevágok néhány dolgot:

A vízöntő nő:

Mindig az élvonalban halad, egyaránt fogékony az újra, az eredetire pl. a divatban, a hajviselet tekintetében stb. Jövőjét egy pillanatig sem téveszti szem elől, egész gondolkodásmódját ez a szemlélet irányítja. Bájos, kedves és jószívű, rendkívül barátságos, ám ennek ellenére független lény. Álmodozó természete különleges és sajátos légkört kölcsönöz személyiségének.
Nem szívesen ül tétlenül otthonában, szüksége van rá, hogy munkájában kiélje magát, hogy hivatásában elérjen valamit. Legtöbbször ez sikerül is neki, szívesen vállal olyan állást, amelyben közszerepet vállalhat, másokért állhat ki, tevékenysége sokak számára lehet hasznos és fontos.
Érdekes izgalmas nő, aki általában annak is látszik, ami: önálló, eszes, bátor teremtés. Nem mutatja magát védtelennek, de nem is az.
A rá jellemző bőkezűséggel osztogatott tanácsait többnyire érdemes megfogadni, mivel nagyon helytállóak. Tud szórakozni is és inkább a férfiak, semmint a nők társasága vonzza. Ennek ellenére viszonylag későn megy férjhez. Hűséges házastárs, csak ritkán lép félre. (Hehe, ez vicces :)) Olykor ingerlékeny, kötekedő és költekező, általában azonban rokonszenves, szeretetreméltó, kellemes és hűséges társ.
Ha túlságosan erős partnert választ, nem biztos, hogy házassága tartós marad, mert elképzeléseiből nemigen enged. Meglehetősen konok és nem befolyásolható. Az engedékeny, simulékony asszony nem az ő szerepköre, ezt nem is vállalja.
A szerelemben sohasem lángoló, nem veszíti el fejét, (na itt jön be az oroszlán) és nem fojtja el személyiségét. A józan ész korlátlan uralmát bizonyítja rendkívüli műveltsége is, amely nem csupán kellemessé és nagyvilágivá, de igen érdekes beszélgetőpartnerré is teszi. Tele van ötlettel, eredetiséggel, ezért mellette az élet soha nem unalmas, egyhangú. Vele a házasság nem lesz rendhagyó. Amelyik partner nem akarja visszafogni, uralma alá hajtani - nos az jó társat talál benne.
Otthonát kellemesen, bár a közízléstől eltérően rendezi be, s nagy szabadságot enged gyermekeinek is, hiszen ez felel meg leginkább nevelési elveinek.
Olyan partner illik hozzá, aki elfogadja elveit. Tiszteli eszét, talpraesettségét, függetlenség igényét. Rendkívül jó szerelmi partner, mert tele van fantáziával, s nem szégyelli kimutatni, hogy szereti és igényli a szerelmet. Jó társsal harmonikus és izgalmas lesz hosszú éveken át szexuális kapcsolata.

Tatiosz

Hát utánanéztem ki ő és miket írt és még megfogott néhány dolog, ezeket is kigyűjtöm:

„A barátság - ez a szent emberi kapocs - úgy oltalmaz a magánytól, a számkivetettségtől, a félelemtől, a mozdulatlanságtól, hogy énünket megkettőzi: két szem - egy látvány; két szív - egy érzés; két hang - egy gondolat; két test - egy lélek.”

„Ha a boldogságot kutatod, belül keresd, emlékezeted roppant nagy csarnokában. Itt tied az ég, a föld, a tenger, a csillagok. Itt találkozhatsz önmagaddal.”

"A szeretet több, mint egy érzés, így többet kell tartalmaznia egy érzésnél: magát az embert." Ez kicsit ellentmondhat az egyik bejegyzésemnek, de a lényeg, hogy jól kell értelmezni, mert ezt is félre lehet érteni.

"Az igazi szeretet ajándék: nem kérheted, és nem is követelheted, ahogyan ő sem kér, és nem követel semmit. Van, ha életre hívod; és nincs, ha elvárod, hogy legyen. Földi eszköznek semmi hatalma felette."

Lecke 2-nek is beillik, bár nem annak indult

Miért mindig azt bántjuk meg a legjobban, akit a leginkább nem szeretnénk bántani? Most ez jár a fejemben... Olvasgattam néhány idézetet és kigyűjtöttem, amik a leginkább megfogtak, íme:

“Akkor szeress, amikor legkevésbé érdemlem. Mert akkor van rá nagy szükségem.” (Kínai közmondás)

“Az igazi megbocsátás arról szól, hogy az illetőt, aki vétett ellenünk, ugyanoda, pontosan ugyanabba a státuszba fogadjuk vissza, ahonnan vétke miatt kiesett.” (Zsolo)

"Megtanultam, hogy a hősök olyan emberek, akik azt tették, ami szükséges volt, szembenézve a következményekkel. Hogy a türelem rengeteg gyakorlást igényel. Hogy vannak emberek, akik szeretnek bennünket, de egyszerűen nem tudják, hogyan mutassák ki. Hogy olykor az, akire azt hinnéd, hogy megadja neked a kegyelemdöfést, ha már a földön fekszel, egyike azon keveseknek, akik segíteni fognak neked felállni. Hogy csak azért mert valaki nem úgy szeret téged, ahogyan te szeretnéd, ez nem azt jelenti, hogy nem szeret téged teljes szívével. Hogy sosem szabad azt mondani egy kisgyermeknek, hogy az álmok balgaságok: tragédia lenne, ha ezt elhinné. Hogy nem mindig elég, ha megbocsát nekünk valaki. Az esetek többségében te vagy, akinek meg kell bocsátani magadnak. Hogy nem számít, hány szilánkra tört a szíved: a világ nem áll meg, hogy megvárja, míg összeragasztod.” (Paulo Coelho: A fény harcosa)

És amit olvasva, a gyomrom kisebbre szorult össze, mint eddig akármikor (pedig elég sokszor összeszorult már):

“Aki szeret, elenged, felejt és megbocsát. Aki mindezt elvárja másoktól csupán önmagát szereti. Önmagunk elvesztésének a legbiztosabb módja: a szeretet elvárása. A szeretet elvárása önzés, legalább annyira, mint a szeretet elutasítása.” (Tatiosz) 

Ez mennyire igaz!!! Én mostantól így élem az életem! :)

Lecke 1

Sose add fel önmagad és ne függj(!!!) más szeretetétől. (Meg egyébként se függj mástól.) Ez neked sem jó, meg akitől függesz, annak is terhes egy idő után... A szeretet hajszolása pont ellenkező érzelmeket válthat ki. 

Ez persze nem mindenkinek okoz nehézséget. Kicsit irigylem ezeket az embereket. De egy hosszú párkapcsolatban derül ez csak ki. És nem arról van szó, hogy nem szabad szeretni, nem! Hanem, hogy nem szabad önmagunkat feladni, megsemmisíteni, beolvasztani.
És itt felvetődik bennem a kérdés, hogy erős vagy gyenge jellemű ember vagyok e? Ezen még gondolkoznom kell. Lehet, hogy mindkettő?

Az élet

Hiszek abban, hogy az élet azért van, mert tanulnunk kell és hiszek A SORSban is! A SORSban! Ami mindig úgy alakítja a dolgokat, ahogyan lenniük kell és ahogyan a legtöbbet tanulhatunk belőlük. Én mostanában nagyon sokat tanulok és nem arra kell gondolni, hogy a könyveket bújom. Nem! Az életet tanulom. A változást tanulom! És önismeretet! És ez a legfontosabb. Mert mindig arra kell törekednünk, hogy jobb emberek legyünk. Nem állhatunk meg egy szinten! Mindig a jobbra kell törekedni! De ez csak fájdalom árán lehetséges, azt hiszem.

Fáj a változás, főleg ha úgy érezzük, elveszítünk valakit vagy valamit. De én hiszek abban, hogy ha A SORS úgy akarja, akkor úgy jó, ahogy történik, akkor ez fog elvezetni egy jobb dologhoz, aminek ára van. Jó dolog a reneszánsz. Teljes pusztítás, de utána egy jobb dolog születhet a romokból. De mindennek meg kell adni az esélyt, senki sem tudhatja, mi lesz, ki milyen lesz a jövőben.

Gondolom nyilvánvaló, hogy egy (óóó, a csudákat, A) szakítás miatt írok ilyeneket. Iszonyatosan fáj még mindig, de köszönöm A SORSnak a történteket. Jobb ember lettem, jobban megismertem magamat és tudom milyen hibákat nem fogok újra elkövetni, amiket ezerszer elkövettem már. Most ára volt sajnos. De nem csak én veszítettem, ez biztos. De remélem, semmit sem szeretnék jobban mint, hogy boldog legyen.

Hiszek abban, hogy mindennek van esélye, csak adni kell neki. Akárminek van és én meg is adom neki az esélyt! Mert a szeretet (nem ugyanaz, mint a szerelem) megvan... És meg is marad! Remélem... Ez nem fog megváltozni. De elengedem...

"Szemre hány"

Van olyan ember, aki minden helyzetet megfelelően tud kezelni? Minden nehéz helyzetben úgy viselkedik, ahogyan kell és sosem bánt meg senkit? Ilyen nem létezhet. 

Hány dolgot a szememre vetettek már! Hogy ilyen vagyok, meg olyan, meg ezt tettem, meg azt! 

Van amikor nem érdekel, amikor teljes bizonyossággal tudom, hogy igazságtalanul vádolnak, vagy amikor nem érdekel annak az adott embernek a véleménye, mert nekem is megvan a magam rossz véleménye róla. De amikor érdekel is, akkor is tudom (bár lehet, hogy csak mélyen), hogy értékes ember vagyok. Akkor is, ha sok hibám van! És amit nehéz helyzetek hoztak ki belőlem akármikor, tudom, hogy más sem tudta volna jobban kezelni őket! És sokat tanultam belőlük. És ez a lényeg! :)

De az hogy lehetne hiba, hogy tudok szeretni? Bár sokszor feldühítenek és akkor marcangolok, mint az oroszlán.  De az nem jelent sokat... És nem szabad felvenni! Szerintem jó barát is vagyok. És főképpen, őszinte! Szerintem ez mindennek az alapja. És nincs nyugalmam, amíg el nem mondtam, amit akartam...

És sosem adom fel, ez az, amit nem nekem találtak ki. Hogy feladjak valamit! Akár az önmagammal való harcot is! Biztosan nem! De tudom mit érek! :) Még ha küzdök is magammal!

Állatketrek - angol házi, de hátha valakinek bővülnek az ismeretei, így bemásolom

Rights and wrongs of keeping animals in zoos

Keeping animals in zoos has numerous rights and wrongs too. There are many zoos worldwide and they entertain people and their children. They offer relative cheap whole day program for families. We can thing that zoos are only for this entertaining but they are much more important in connection with animal reservation.

Global warming (with this high rate of speed, it must be dependent on humans) and other anthropogenic effects (e.g. habitat isolation by settlements, roads, railways; vanishing of habitats; lack of food) endanger many species all over the world. If the number of them decreases below a critical point, the extinction of these species will be unavoidable. In these cases, zoos can help us. Hence, the most important advantage of zoos is the function in diversity conservation. It would be better to save animals at their original habitat but sometimes it is impossible. Nowadays some species only can exist at zoos. Zoos also make controllable the spread of genetic information due to the propagation between selected cows and jacks.

However, some zoos provide very bad conditions for animals, not only because of the too hot or too cold climate or because of the too strait place but they cannot ensure nor the cleanness, calmness and the others. This fact makes animals unhappy and we do not have the right to take their independence neither. We keep such species in zoos, which do not need our control for subsistence and it degrades zoos profit grower facilities.

Considering everything, zoos have the reason for existence but our role is to run them well and it do not come true while we are so selfish.

Kit ismersz?

Azt hiszem, sosem lehet senkit sem megismerni teljes egészében. Még saját magunkat sem ismerhetjük meg, hiszen egy embert a tettei jelentenek. De a tettek, a személyiség mindig változik, attól függően, hogy éppen milyen helyzetben van. És tanul, és tanul az ember a tetteiből.

Kérdés:

Ha valaki tanult a hibáiból, akkor ugyanaz az ember marad?

És ha nem, akkor felróhatjuk neki egy másik ember hibáit?

Szerintem nem és nem!

Ez nem a börtönbüntetés elleni kampány... Nem gyilkosságokról van szó...

Tiktak

Az idő hömpölyög, csak megy és megy. És én állok egy helyben. Toporgok. Néha hanyatt is esek. De fel kell állnom és elindulni végre. Csak segítene benne valaki! De nem tud senki. Ez egy dolog, amit meg kell tanulnom ebben az életemben. Meg is fogok.

Gabriel Garcia Márquez: A szerelemről és más démonokról

„A hír ott volt a főoltár harmadik fülkéjében, az evangéliumi oldalon. A kőlap az első csákányütéstől darabokra pattant és egy rézvörös, élő hajzuhatag ömlött ki a kripta üregéből. Az építésvezető meg a körülötte lévő emberei egyben akarták kihúzni az egészet és minél tovább húzták, annál hosszabb volt és dúsabb, egészen a tövéig, mely még hozzá volt tapadva egy gyermekkoponyához. ...a rücskös salétrommarta kőlapon csak a keresztnév volt olvasható: Sierva María de Todos los Ángeles, a földre kiterített gyönyörű hajzat huszonkét méter tizenegy centiméter hosszú volt. Az építésvezető egy cseppet sem csodálkozott rajta: elmagyarázta nekem, hogy az emberi haj a halál után is tovább nő, havonta egy centimétert, így tehát a huszonkét méter nagyjából kétszáz évnek felel meg. Nekem viszont nem tűnt hétköznapinak a dolog, mert a nagyanyám gyerekkoromban mesélt nekem egy tizenkét éves márkilányról, akinek olyan hosszú volt a haja, hogy úgy húzta maga után, mint egy menyasszonyi fátylat és aki egy veszett kutya harapásába halt bele... Abból a feltevésből elindulva, hogy a kripta az övé lehet, megtudtam írni az aznapi cikkemet, és ez a könyv is abból született.”

Hallgatni és hallgatni... (Hangoskönyv)

Avatar

Úgy volt, hogy megnézzük... És beteg lettem, meg sztrájk is volt. Hát ez nem igazság! És helyette? Itthon ülés... Ez már gazság! ;)
Csak, hogy játsszak a szavakkal. ;)

ENSO: El Niño - Southern Oscillation

"A Kisded - Déli Oszcilláció"...

Ebből hozok most össze egy előadást, csak röviden, hogy mi is ez...

Ez a jelenség az óceán és a légkör között játszódik le, nagy mértékben befolyásolja egész Földünk időjárását (azt hiszem, ez itt a megfelelő szó, ami ugye nem ugyanaz, mint az éghajlat...). Kb. 2-7 évente jön létre és legerősebben Dél-Amerika partjainál érzékelhető (itt enyhe változata majdnem minden évben megjelenik). Ezért is van spanyol neve a dolognak és ezért utal Jézusra (mert ők elég vallásosak Dél-Amerikában) és lássunk csodát, éppen Karácsony környékén kezdődik a dolog.

Még dolgozom rajta...

Angol vs. Bank

Most eszembe jutott a hét fő problémája számomra az APEH, a BKV sztrájk, na meg, a betegségem mellett. Angol tanfolyam... Kell egy angol tanfolyam... Hisz megyek majd különböző nemzetközi rendezvényekre, ott aztán tudni kell! Jobban, mint eddig! Mindenképpen! Azért tudtam eddig is beszélgetni, de milyen jó lenne sokkal jobban tudni! Ez motivált.

Meg kell jegyeznem, hogy azért inkább a tanfolyam mellett döntöttem, mert rájöttem, hogy engem sajnos sokszor a verseny motivál, hogy jobb akarok lenni, mint a többiek. Ez van, el kell fogadnom, küzdök ellene, de azért csak jobb ha elfogadom és még ki is használom. Tehát konklúzió: tanfolyam kell, nem külön tanár.

Na el is mentem a körtérre az egyik iskolába, megírtam a tesztet, választottam csoportot stb. A leányzó, aki foglalkozott velem, közölte, hogy X Ft-ba fog ez nekem kerülni. Jól van, elszaladok a bankba kivenni, pontosabban a bank előtt lévő automatához... Odaérek, bedugom, beütöm ezt is azt is és várok... Semmi... Még mindig semmi... Pedig kerregett. Hmmm. Ez nem jó jel, de kétségbe már csak az után estem, hogy megkaptam az sms-t, hogy ATM kp. felvét. Na ez gáz, nagyon is az, pénz sehol, viszont ők meg levették a számlámról... Legalábbis én azt hittem.

Rohanok be a bankba, kiabálva (nem agresszívan, csak kétségbeesve :)) és majdnem bőgve adok hangot a történteknek. "Nyugodjak meg, nincs pénz az automatában, az sms meg nem jelenti azt, hogy tényleg lekerült volna a számlámról a pénz, az csak a rendszer küldi, de a rendszer nem jó." Na és ki csinálja úgy, hogy nem jó? Jól kell csinálni! Pont. Hát jó, nincs mit tenni, személyivel kell kivennem és akkor legalább le is ellenőriztetem velük, hogy mennyi pénzem van (mert éppen pontosan tudtam, mennyinek kéne lennie, hála a spanyol órának, de ezt ne keverjük ide). Vártam vagy 20 percet. 20 PERCET, vagy többet, mert ők nem töltötték fel az automatát.

Végre sorra kerültem, összeg stimmel, oké, akkor kérem ami kell a tanfolyamra. A hölgy rendes volt, mondta, hogy vegyek le az ominózus, már sokszor emlegetett automatánál, mert az nekem kevesebbe fog kerülni. Megköszöntem, de közöltem vele a tényt, hogy nem működik, így kénytelen vagyok nála kivenni. Na itt rontottam el, itt kellett volna mondanom, hogy legyen szíves és a kezelési költséget ne számolja fel, mert nem én, ők a hibásak. De elfelejtettem, ez van, nincs mit tenni. Ez az elfelejtés 500 Ft-omba került. Na ez gazság!!!

De van jó oldala is a történetnek. :)

Mire visszaértem a nyelviskolába, a lány, aki addig intézkedett ügyemben, éppen indult hazafelé (vagy ki tudja hova, lényeg, hogy elfelé). Akinek átadott, annak az volt az első kérdése (amit a másik nem akart vagy elfelejtett megkérdezni), hogy diák vagyok e, mert akkor kapok kedvezményt. Wow! Naná, hogy diák vagyok! Így 2000 Ft-tal kevesebbe került a dolog. Tehát a bank spórolt nekem 1500 Ft-ot és ez az igazság (ha optimisták vagyunk).

Third European IRPA (International Radiation Protection Association) Congress

Ez egy konferencia vagy kongresszus, ahogy tetszik. Na ide el akarok menni! Ezen ügyködök éppen ("mec" pályázatot írok), ez csak egy kis kitérő, mert megint felháborodtam... Hogy kerülhet egy regisztráció 490 (vagy március 1-e után 690) Euróba? Ez barátok között is legalább 130 000 Forint. EZ HIHETETLEN! És ha a kísérő 100 Eurós regisztrációja nem fedezi azt, hogy beüljön az előadásokra és megnézze a posztereket (vagyis szakmailag fontos ismeretségeket kössön), akkor lekaparom a festéket a falról. Akkor kénytelenek leszünk kiperkálni a szerzőtársammal a 2*490 Eurót...

Azt hiszem, jobb ha dolgozok, pályázatot írok! :P

Na meg a doktori kurzusok teljesítése érdekében is össze kéne szednem magam! Ilyenkor úgy megfájdul a fránya baktériumtól vagy vírustól a tarkóm...

Széf

Én nem tartom magamat egy nagyon művelt embernek (sok mindent megtanultam, de el is felejtettem, mintha nem is hallottam volna róla). De ennek ellenére egyszer el szerettem volna menni egy ilyen műsorba, hátha sikerül egy kis pénz nyerni és akkor lesz egy saját lakás, vagy legalább annak a negyede (mert ugye ketten nyertük volna meg az árának a felét). Hát el is mentünk a "casting"-ra, wow.

Hát mondanom sem kell, hogy baromi jók voltunk, éppen csak nem emlékeztünk, hogy az Unicumos üvegen milyen színű a kereszt: piros vagy arany... Még most sem tudom. :) Bár vannak kétségeim, hogy ez mennyire műveltségi kérdés... De ez van. Szóval nem válogattak be, pontosabban egy cicamica úgy ítélte meg, nem vagyunk alkalmasak arra, hogy szerepeljünk A TV-ben, hmmm...

Nahát most, mivel beteg vagyok, nagyon jó szórakozásnak bizonyul a TV, amikor már a szemem kiesik az olvasástól és a gép előtti ülésre sem vagyok képes. A TV és a széf...

Hát a betegségem lefolyása során kb. mindegyik adásnál egy kis megaláztatás ért, hiszen vagy képernyőrevalóbbank (akár hangzás terén is) vagy műveltebbnek éreztem még magamat is, nemhogy azt akivel szerencsét próbáltam, mint azok, akik nyitogattak... és találgattak (fordított sorrendben)! Hát kicsit bonyolult lett a mondat, de remélem azért értelmes.
Hát ha ez nem gazság, akkor mi? ;)

Banyapók és Zsákos Frodó!

Itt még nem tartok a harmadik olvasásnál... :)

Globális éghajlatváltozás.

Erről rengeteget tudnék írni, de mivel fáradt vagyok (a betegség miatt is), így csak egy gondolatomnak szeretnék hangot adni, nevezetesen, hogy mire is a sok szöveg és szöveg, ha senki sem akar semmit sem csinálni? Ettől is csak félni lehet, egyelőre nem sok alternatívát kaptunk, mindennapi emberként.

Influ?

Első bejegyzésként lássunk egy számomra nagyon is aktuális témát, az influenzát.

Kezdem talán ott, hogy több mint 10 éve nem voltam beteg, ha leszámítom a kisebb megfázásokat, taknyos/köhögős állapotokat. Influenzás sem lettem soha talán. Nem baj, azért beoltattam magam H1N1 ellen még tél elején, nehogy pont akkor dőljek ágynak, amikor Németországba kell utaznom, nem lenne vicces... 2 napig nem mertem utána vezetni, mert úgy lelassultam, mint az elektron, miután Cserenkov-sugárzással energiát veszített (ezt csak azért, hogy legyünk egyediek és hátha valaki utána néz, mi is ez. ;) Tanuljunk csak!). Nem baj, kihevertük és még jó, hogy volt aki vezessen helyettem! De szólni ilyen mellékhatásról, hogy talán ne induljak el egyből, ugyan...

Eltelt másfél hónap. Na most beteg lettem, 10 év után! Azt nem tudom mi (nem sima megfázás), de MINDENKI, azt kérdezi, hogy influenza e*. Hmmm. Most vagy komolyan kérdezik, vagy nem, nem tudom, de kicsit túl sokat foglalkoztattak minket ezzel a kérdéssel, az az érzésem. Ha influenza, akkor remélem nem antibiotikumot kapok a dokitól. Mert azt kaptam. Lázam nincs már, csak fájok, itt is, ott is.

És a csattanónak nem mondható befejezés (már így az elején leszögezem, hogy csattanókra nem igen lehet tőlem számítani, valahogy sosem jön össze, akármibe kezdek bele és akármennyire próbálkozok): Miért éppen most lettem beteg, mikor még be is oltattam magam valami ellen? Nem mintha az oltást okolnám, nyilván nem sok köze van hozzá, de az oltás tényétől függetlenül is félhettem a H1N1-től kedves és aggódó Szüleim rémálmai miatt. Tehát mire is ez a megfélemlítés a médiában? Miért kell mindig félni valamitől? És ha van kedvetek, írjátok meg mitől féltek és miért?

Íme még néhány példa rám vonatkozóan:

• Valaki meghal, akit nagyon szeretek, vagy akármilyen formában baja esik vagy elveszítem
  
• Daganat
• Nem lesz boldog magánéletem
  
• Nem lesz gyerekem (Erre még a részletes horoszkópom is utal, a csudába!)  

Azt hiszem félek/félünk elég dologtól a megfélemlítés nélkül is. Na és akkor itt egy újabb téma jutott eszembe: a globális éghajlatváltozás...

* Egy kis szójáték: H1N1? "Há egyen egy" almát! :) Az alma jó is, bár a doki nem ezt írta...