Ma több dolog is eszembe jutott, amiről írni szeretnék: 1. miért csalódtam a kutatásban, 2. ? (most nem jut eszembe, majd pótolom...), 3. most kicsit sajnálom, hogy nem lép fel ez a srác skype-ra...
1.
Szóval eléggé kiábrándult vagyok most éppen a "munkámmal" kapcsolatban. Erről elsősorban én tehetek, azt hiszem, nem láttam eddig teljesen tisztán, vagy csak most vagyok depressziós... Ki tudja?! Szóval az a helyzet, hogy most úgy érzem, nekem másokért kell élnem, másoknak kell segítenem valamilyen úton-módon és ehhez a kutatás túlságosan is öncélú, nem olyan világmegváltó, mint álmaimban. Öncélú, mert az ember magáért csinálja. Sokszor nem is azért vizsgál meg valamit valaki, mert valóban fontos (más dolgokhoz viszonyítva), hanem hogy tudjon mit publikálni és az elismerésért... Nem másokért, nem az emberekért, az állatokért, a Földért, hanem saját magáért.
Lényeg, hogy most per pillanat nem érzem azt, hogy nekem ezt kell csinálnom. Illetve nem csak ezt kell csinálnom, mert nem fog kielégíteni, nem fogom tudni azt gondolni életem végén, hogy volt értelme élnem...
Lényeg, hogy most per pillanat nem érzem azt, hogy nekem ezt kell csinálnom. Illetve nem csak ezt kell csinálnom, mert nem fog kielégíteni, nem fogom tudni azt gondolni életem végén, hogy volt értelme élnem...
De egyébként lehet, hogy holnap már másképp fogom gondolni és akkor ez egy felesleges eszmefuttatás lesz... Lehet, hogy most csak túl sok minden zavar az egyetemi dolgokkal kapcsoltban...
2. ?
3.
Hmmm. Nem ír, én meg sajnálom, hogy nem ír... Pedig azt hittem, nem fogom sajnálni... :(
De erre a hétre is jutott azért egy siker. :) Egy kávéra lettem meginvitálva, szerintem nem baráti szándékkal. Csak hát túl fiatal. Úgyhogy kénytelen voltam ártalmatlanul kibújni alóla... Erről ennyit! :)
Lehet hogy lassan belekezdek a magyar Szex és Budapest rovatba. :) Nem mintha szeretném kiteregetni a magánéletem, de szeretek írni, mert megnyugtat... Ja, meg nem mintha annyi érdekes dolog történne... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése