Találkozó lemondva (általam) utolsó pillanat előtt fél órával... Kb. leharaptam volna a fejét az első idegesítő dolog miatt az egész napos idegölő nyomtatás után. Helyette beugrottam Adriennékhez 1 órára és sokkal jobban éreztem ott magam, mint elviselni a fura pillantásokat, hogy én csocsózni szeretnék teázás helyett. Az tuti, hogy nem nőies, de hát szoknyát sem vettem...
Nem értem egyébként, hogy majdnem mindenki kiakadt, hogy második találkozóra termálfürdőbe akartam menni... Amiből persze végül nem lett semmi, szerencsére.
Miért járunk ilyen fürdőruhákban vadidegen emberek között és miért gondolja mindenki azt, hogy "korai lett volna úgymond megmutatnom magam" valakinek, akit - úgy gondoltam - lehet, hogy érdemes kicsit jobban megismerni. Még azt is megkaptam, hogy nem is biztos, hogy annyira fura volt a szoknyás kérés ezek után. Itt tenném hozzá, hogy biztos, hogy ő ahhoz van szokva a munkahelyén, hogy a nők szoknyában járnak, meg a nők azok nők, akiken segíteni kell stb. Vagy legalábbis ezt várja el. Az ilyen típusú ember hogyan viselné el, ha előkapom a bicskám és a csavarhúzóval szétszedem a számítógépet, mert hangos? Hát én meg nem akarok elesett lenni. Meg nem akarok megváltozni gyökeresen, kicsi változásról szó lehet, de gyökeresről semmiképpen! Egyébként lehet, hogy csak valami olyan helyre akart menni, ahol csak szoknyában engedik be a nőket, de teljesen mindegy, mert nem ez volt az egyetlen problémám...
Tehát a konklúzióm most az akar lenni, hogy nem értem az embereket, egytől egyig mindenki fennakadt a termálfürdős ötletemen: "mindenki bolond, csak én vagyok helikopter". ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése