Vegyes

Nincs jobb cím ennek a bejegyzésnek, mert vegyes érzéseim vannak állandóan, pontosabban egyik pillanatban boldog vagyok, a másikban tele vagyok aggodalommal sok dolog miatt... 

Boldog vagyok, mert kiszabadultam a saját börtönömből, amit én magam építettem saját magamnak. Vagy az élet, de teljesen mindegy is, mert a falak már leomlottak és könnyen átléphetőek. Át is léptem őket, bár néha, egy-egy pillanatra visszamegyek, mert nehéz megválni tőle, a börtönömtől, de gyorsan ki is ugrok újra a leomlott falak közül. Ez az ami fontos és lényeges, a többi már csak apróság.

Hát ez a második srác sem volt az igazi, de legalább neten keresztül megbizonyosodtam arról, hogy majd ha találok valakit, akkor szerelmes is tudok újra lenni. Ezért mégis megérte elütni az időt olyan sokszor netes beszélgetéssel. Megérte. Nekem... Szegényt sajnálom kicsit, mert akármit is próbál bizonygatni, eléggé rosszul eshetett neki a visszautasítás (főleg, hogy ez egy nem várt fordulat volt az előzmények tekintetében). Hát ez van. Legközelebb majd én koppanok... Ilyen az élet. De most legalább ilyenben is van részem... Bár néha inkább kihagynám, de az élet tudja mire van szükségem; mire van szükségem, hogy önmagam lehessek. 

Meg egyébként jól esik kicsit "hódítani"...

Lehet hogy hülyeség ide írni ilyeneket, de ez végül is arra van, hogy kiírjam magamból a gondolataimat és ne kavarogjanak a fejemben... Az, hogy más is el tudja olvasni, meg kicsit jobban összeszedetté tesz.

Aggodalom is van bőven, de próbálok nem agyalni ezeken annyit. Mivel ezekre próbálok nem gondolni, így most sem szedem össze őket...

Az meg, hogy vannak, akik rendszeresen a lelkembe taposnak, csak erősít és nem sokáig hagyom már, leharapom a lábukat ;) Na jó, azt nem... Viszont félre ugrok. :)