Széf

Én nem tartom magamat egy nagyon művelt embernek (sok mindent megtanultam, de el is felejtettem, mintha nem is hallottam volna róla). De ennek ellenére egyszer el szerettem volna menni egy ilyen műsorba, hátha sikerül egy kis pénz nyerni és akkor lesz egy saját lakás, vagy legalább annak a negyede (mert ugye ketten nyertük volna meg az árának a felét). Hát el is mentünk a "casting"-ra, wow.

Hát mondanom sem kell, hogy baromi jók voltunk, éppen csak nem emlékeztünk, hogy az Unicumos üvegen milyen színű a kereszt: piros vagy arany... Még most sem tudom. :) Bár vannak kétségeim, hogy ez mennyire műveltségi kérdés... De ez van. Szóval nem válogattak be, pontosabban egy cicamica úgy ítélte meg, nem vagyunk alkalmasak arra, hogy szerepeljünk A TV-ben, hmmm...

Nahát most, mivel beteg vagyok, nagyon jó szórakozásnak bizonyul a TV, amikor már a szemem kiesik az olvasástól és a gép előtti ülésre sem vagyok képes. A TV és a széf...

Hát a betegségem lefolyása során kb. mindegyik adásnál egy kis megaláztatás ért, hiszen vagy képernyőrevalóbbank (akár hangzás terén is) vagy műveltebbnek éreztem még magamat is, nemhogy azt akivel szerencsét próbáltam, mint azok, akik nyitogattak... és találgattak (fordított sorrendben)! Hát kicsit bonyolult lett a mondat, de remélem azért értelmes.
Hát ha ez nem gazság, akkor mi? ;)

Banyapók és Zsákos Frodó!

Itt még nem tartok a harmadik olvasásnál... :)