Hétvégén Egerben voltunk mérni, mintázni. TU-val többet nem akarok terepre menni. Sietteti az embert és én nagyon fel tudom ilyenkor húzni magam. Most már eljutottam odáig, hogy nem idegesítem annyira magam, majd várnak rám, kész, pont. Vagy megcsinálja más. Lassú vagyok és kész. Nyugodtan tudok csak akármit is csinálni normálisan. Egy éve már direkt nem idegesítem magam, legyen más ideges. Csak megjegyzéseket ne!
Pont ez az, néha nem értem a megjegyzéseit sem: "Z hova megy a holminkkal? El ne vigye..." Áhhh!
Meg azért marhára rosszul esett, hogy amikor kiszálltunk a kocsiból akkor "Látszik ki dolgozott, vannak akik fehérek maradtak..." Néz rám. Később majdnem sírva fakadtam. Akkor is ha csak poénnak szánta, marhára nem volt vicces. Volt már jobb a közérzetem is, inkább otthon maradtam volna, marhára el is fáradtam és akkor tessék, értsd az ilyen poénokat, ha az volt egyáltalán.
Megyek haza, Széna téren meg egy bácsi hozott ki a sodromból, nagyon-nagyon, na ott elsírtam magam. Le sem írom, mert csak megint felhúzom magam. De nénik megpróbáltak vigasztalni legalább, az jól esett. Aranyosak voltak...
Úgyhogy a vasárnap délután nagyon szuper volt.
Ma meg jön a többi, lassan készülődni kell...