Alapvetően nem vagyok egy optimista ember, viszont azt vettem észre, ha úgy állok valamihez, hogy minden oké lesz, akkor be is jön, még akkor is ha nem rajtam múlik, viszont ha már előre csalódott vagyok, akkor az is bejön... Ennek persze nem örülök. Ez van...
Hát, sztem nem titok, hogy fenekestül fordult fel az életem vagy inkább az elképzelt jövőm nem olyan régen... Igazából ezt is úgy sikerült átvészelni, hogy sokszor direkt csak a jó oldalát próbáltam magamba sulykolni. Hát nem ment/megy olyan könnyen mindig... De most mit kéne tenni? Legyek öngyilkos? Akkor is vannak szép dolgok az életben! :) Pl. rájöttem, mennyi igaz barátom van. Hihetetlen mennyi! :) Ráadásul még olyan fiatal vagyok, annyi lehetőségem van, úgy élhetem az életem, ahogy én döntök: optimistán vagy pesszimistán... Na persze vannak időszakok az ember életében, amikor semminek nem tud örülni, ezeket át kell vészelni, de nem lehet ez az állandó állapot! Szerintem ezek nem is múlnak el maguktól, tenni kell érte. "Segíts magadon és az Isten is megsegít".
Na egyébként meg lehet hogy néha szemellenzős vagyok... Nem lehet mindig minden problémát a vállunkon viselni, ha meg nem tudok tenni semmit, akkor megpróbálok nem foglalkozni vele. De visszatérve az optimizmushoz: mindig, mindenhol, mindenkinek, minden sikerül :)
Tatiosz szerint: "Ne gondolj a rosszra, mert a mélybe taszít. A jó gondolat ajándék, szárnyalás, magasba vágyódás - felemelkedés."
Tatiosz bácsival szeretnék vitatkozni: igenis, fontos a rosszra gondolni, hogy tanulhasson belőle az ember (tehát nem csak gondolni, hanem cselekedni), csak nem mindegy, hogy mennyi ideig tart ez az állapot:) A carpe diem nem győzi le a rossz kedvet! Le kell nyúlni a gyökerekig, és azokon kell változtatni, hogy utána jöhessen a sok-sok jó gondolat és jó dolog:D amúgy meg csak a homokba dugjuk a fejünket, és nem akarjuk meglátni ami valójában van:P
VálaszTörléskellemes nyarat és pihend ki magad:))