:-) -> :-(

Zenés tartásjavító tornán voltam (gyógytorna), nagyon jó. Vidám és mindenhol megdolgoztatja az izmokat is és a hátfájásomnak is nagyon jót tesz... Meg a testmozgás egyébként is felvidítja az embert. Ez tuti! :-) Barátnőim társaságát is élvezhettem, így jó kedvvel szálltam fel a buszra.

Láttam A régi barátnőjét, R-t, akiről mindig is azt gondoltam, hogy talán sosincs jó kedve, mindig kicsit mélabús, búskomor. Igazán jókedvűnek szerintem sosem láttam és akárhányszor beszéltem vele, mindig csak panaszt hallottam. Mindig! (Megjegyzem, hogy más ilyennel is találkoztam már, csak ő pont egy előadás közepén zúdította rám a volt barátjával és az egyetemmel kapcsolatos gondolatokat úgy, hogy előtte kb. egyszer beszéltem vele és én marhára szívesen végighallgatom, csak nem akkor mikor figyelni szeretnék...)

Szóval most a 45 perces buszozás alatt is problémahegyeket hallgattam, meg panaszáradatot [mennyit tanul!!! (se kedden, se csütörtökön nem kell bemennie...) stb.], meg szerencsétlenséget stb., stb., stb. Rossz kedvem is lett a végére. 

Szóval konklúzió: vannak ilyen emberek, akik mindig csak panaszkodni tudnak... Igazából én általában kerülöm őket, néha van kivétel, pl. ma este is én ültem mellé, de ebből nem csinálok rendszert. Igazából nem értem egyszerűen, hogy ez miért jó nekik. Ha van valakinek tippje, akkor várom a megjegyzések között.

Jó, hát lehet, hogy jó valakire ráömleszteni és akkor megkönnyebbülnek, de akkor nekik vagy csak rossz napjaik vannak, vagy mindig én fogom ki... Na jól van, megyek aludni inkább, hogy holnap izomlázzal kelhessek ki az ágyból. :-)